A larabárok rosszak a fogyás szempontjából, gondola Fórum :

Csery fordításából Kotsi-Patkó János költötte az operaszöveget. A most használatba került operai szöveget Márkus László, a színház igazgatója tömörítette az új előadás céljaira. A zenei anyagot Siklós Albert dolgozta át. A  Népművelési   Bizottság hangversenysorozatában rendkívüli  sikere  volt  a   tegnapinak. Az  igen   szépen fejlődő   zenekar  élén   egy  igen   tehetséges karmester, Boldis   Dezső  vezényelt. Lendületes   és   gondos   munkája   nagyigényű műsorának   minden   taktusán    érvényesült  és  a  közönség   joggal  ünnepelte   benne   a hivatott   kitűnő    karmestertehetséget.

Ted Levine Jame 'Buffalo Bill' Gumb amerikai pszichothriller, perc, A Bourne-rejtély Egy olasz halászhajó legénysége félhalott férfit ment ki a tengerből. Az idegen amnéziában szenved, és a hátában lévő golyókon és egy csípőjébe ültetett svájci bankszámlaszámon kívül semmije sincs. Nem tudja, ki ő és honnan jött, de hamarosan kivételes tehetséget árul el az önvédelem, a keleti harcművészetek és a nyelvek terén. Mindez sokatmondóan veszélyes múltat sejtet.

A Wagner  Mesterdalnokok-nyitány után igen meleg     fogadtatást, nyert Tóth  Dénesnek  egy   rövid  kis   lírai   műve  is. A hangverseny szólistái között Tamás Ilonka ragyogó szopránja és Hámori Imre nagyterjedelmű, finomtónusú baritonja aratott nagy sikert.

A margitszigeti szabadszínpadon a két nap óta tartó zivatar miatt pénteken este volt a szerdára hirdetett évadnyitó előadás. A második felvonásban új a csatajelenet, amely most nem a fák között, hanem a nyílt színen felvonuló huszárokkal, ágyúzással, görögtűzzel játszódik le a Rákóczi-induló hangjai mellett. A felújítás új szereplői a széphangú Tamás Ilona, a francia királykisasszony és Kiss Ferenc Bagó szerepében.

A gyönyörű táncokat Misley Anna tanította be. A hangversenyzenekart Rubányi Vilmos Ld. A dicsőséges amerikai hangversenykörútjáról visszatérő zeneköltőt nagyszámú lelkes közönség fogadta frenetikus tapsviharral; olyan nagy és «szűnni nem akaró» volt a lelkesedés, hogy Bartók Béla alig jutott szóhoz, helyesebben alig jutott «zongorához», vagy tízszer kellett Bartóknak a zongora mellől felkelnie, hogy megköszönje a feléje zúgó tapsokat, míg végre megkezdhette hangversenyét.

Mihelyt azonban leütötte az első hangot, a nézőtér lélegzetfojtó csendbe burkolódzott. Nem csoda: Bartók zongorajátéka a «leg lélegzetfojtóbb» zongoraművészet, minden zongoraművészet között.

Annyira végsőkig koncentrált előadó-művészetet, mint Bartók Béláé, egyet sem ismerünk. A gigantikus temperamentum, az ösztönök izzó vulkánja itt minden pillanatban szétrobbanással fenyegeti a zenei formákat; a formák azonban mégsem robbannak szét, ellenkezőleg, szóróban, vasmarokként ragadják meg a belső költői tartalmat: mert az érzelmek, a szenvedélyek óriás erejével itt teljesen egyenrangú erő ez az alakító-szellemnek rendkívüli ereje.

Minden Bartók-interpretáció: valóságos élő szobor. Bartók Béla zongorajátéka szűkszavú művészet. Szentimentális ömlengésnek, körülírásnak, vagy éppen dagálynak nyomát sem találjuk benne, Sokszor úgy hat, mintha valaki csupa indulatszóval beszélne hozzánk. S bár maga a legideálisabb tisztaság és értelmesség, mégis feszülten kell odafigyelnünk, hogy egyetlen hangot se szalasszunk el fülünk mellett: ilyen tömör zenei mondat szerkezetiben a zene minden szava pótolhatatlanul fontos.

Bartók játéka nem «bőbeszédű,» de hallatlanul «beszédes». A dallammintázásnak ebben a páratlan beszédességében egyedül Dohnányi versenyezhet Bartókkal.

Nem kivételes fontosságú, nem a nemzet életében meg­ különböztetett szerepet játszó a família, de életükkel építik, építették mégis azt, amiről azt mondjuk: Magyarország.

A deklamatív szellem azonban egészen más A larabárok rosszak a fogyás szempontjából és más Dohnányinál. Dohnányi mélyen melodikus lélek; a melódia gyönyörű, mondhatnánk «schuberti» folyamatossága az a bársonyos párkány, melyen át a deklamatív akcentusok, a beszédes szavak kifejezésteljesen kihajolnak. Bartóknál a deklamáció, a drámai hangsúly az ősi, az elementáris élmény, mely hallatlan erővel kapaszkodik bele a melódia zeneiségének vaspárkányába.

Dohnányinál - tehát: melódia, mely beszéddé tágul, Bartóknál: beszéd, mely dallamívbe koncentrálódik. Bartók deklamációját természetesen csak nagyon csonkán jellemezheti a «beszédes» jelző.

Ez a deklamáció néha olyan ősi, őserdei élményekről beszél, hogy beszéde inkább robusztus, elementáris «gesztusokat,» mint «szavakat» juttat eszünkbe.

A szent kísértet nemzedékek életét fosztotta ki. Milliók szégyellik infantilis évtizedeiket. A révületet.

Az ökölbe szorult a cseresznye zsírt éget, az extatikusan szétvetett karok, a dacos fej felvetések, a duhaj felegyenesedések vagy hirtelen összeroskadások megrázó pantomimikus kifejezése ez.

Ezt a gesztikuláló elemet megtalálhatjuk Bartók szerzeményeiben is és talán éppen ez magyarázza Bartóknak a a larabárok rosszak a fogyás szempontjából műfajához való nagy vonzódását. A magyar közönség úgy látszik csak most eszmélt rá teljesen, micsoda felbecsülhetetlen nyeresége hangversenyéletünknek.

Klapka György - Aranyember

Pénteki zongoraestjén a műsor egész első részét klasszikus szerzemények töltötték be. Rossi a-moll toccatája volt a nagyszerű «entrata». Majd Mozart c-moll fantáziája következett, Mozartnak talán legsötétebb víziókat, legkomorabb hangulatokat idéző zongoraműve: Bartók páratlan intuícióval idézte fel, az adagio-részek «grüblerisch» mélységét, s azt a nyomasztó feszültséget, mely még a kis b-dúr andantinot is túlfűtött atmoszférába burkolja.

Beethoven költészete ezúttal a kis Asz-dúr és F-dúr szonátában elevenedett meg. Az Asz-dúr szonátát most hallottuk először Bartóktól.

Hogy az első tétel nyugalmas harmóniájában, milyen leírhatatlanul szűzies tisztaságban csendül meg Bartók lírája, hogy a «Marcia funébre» heroizmusa, hogyan visszhangzik Bartók hősi harcokra edzett lelkében, azt könnyen elképzelheti mindenki, aki egyszer már mélyebb pillantást vetett Bartók poétaszívébe.

A legszenzációsabb élmény talán mégis a Scherzo volt: «scherzo» Beethoven értelmében, «tréfa,» melyben a legelementárisabb emberi indulatok űzik játékukat. A kongenialitás legmagasabb ormára Bartók természetesen műsora modern magyar számaival érkezett el. Kodály «Sírfelirat»-át talán sohasem fogja az emberiség olyan megrendítő és olyan mélységesen műértő interpretácíóban hallani, mint mi Bartók kortársai, akik ezt a remekművet Bartók Bélától hallhattuk.

Ez az interpretáció újra felrázta emlékezetünkben, hogy micsoda ritka szerencsével dicsekedhetik az a nemzet, melyet egyszerre két olyan hatalmas és ma egyedülálló muzsikus-zsenivel ajándékozott meg a sors, mint Bartók és Kodály.

Kodály két fiatalkorú opusza után mindkettőt meg kellett ismételnivégre sor került a Bartók szerzeményekre.

Martha stewart karácsonyfa # 79. útmutatás nem tartalmazza teljes. Házi tamales fogyás rázza

Megcsendült egész titokzatos, mágikus varázsával «Az éjszaka zenéje,» a Beethoven-utáni zongorairodalomnak egyik legnagyobb mesterműve, majd a négytételes a larabárok rosszak a fogyás szempontjából következett, a letipró erejű «Allegro molto»-val, az Allegro barbarónak ezzel a pokoli szenvedélyű testvér-tételével s végül az első románctánc fejezte be a hangversenyt, mely, mint minden Bartók-hangverseny, felejthetetlen volt. A közönség mondhatnánk az egész estét végigtapsolta: a tapsviharok teljesen kitöltötték az egyes számok közötti szüneteket.

A műsor utolsó száma után egymásra következnek a ráadások: az első «siratóének,» az «Este a székelyeknél,» az «Angoli Borbála» balladája. A közönség még mindig nem tágít: a hangversenyterem lámpáit eloltják, falakat rengető taps, rá a felelet, éljenzés, míg Bartók újra megjelenik a dobogón. Bizony, többet jelent az ilyen spontán ünneplés minden, «hivatalos ünnepélynél. Évfolyam, Szerdán este [ A hilversumi leadó este 7 óra 40 perctől kezdve a magyar zenének és a magyar dalnak hódolt.

A hollandok — a nemzetközi megállapodáshoz híven — magyar estét rendeztek! Először Kodály Zoltán különböző szerzeményeit hallgattuk, majd Bartók Béla művei kerültek sorra. Közben Di Moorlag amsterdami énekesnő magyar népdalokat énekelt, később pedig, több kisebb magyar zeneszerzemény után, a hollandok Bartók Bélának Falusi jelenetek című, női karra írt művét adták elő.

Buza Péter A Kossuch Ház

A holland hölgyek pompás művészettel szólaltatták meg a hilversumi leadón keresztül Bartók magyar motívumokban annyira gazdag szerzeményét, úgy, hogy a holland rádió magyar estje nagyszerűen sikerült, s bizonyára a magyar zene és a larabárok rosszak a fogyás szempontjából magyar dal sok örömet szerzett a holland hallgatóknak is. A hilversumi rádióállomás bemondójától egyébként megtudtuk azt is, hogy június én viszont a hilversumi rádió holland hangverseny-programját a budapesti stúdió fogja átvenni és hallgatóinak közvetíteni.

Június 7-én tehát a holland rádió, volt hangos a magyar zenétől, s június én pedig a magyar rádió közvetít holland programot. Nem ünnepeltük-e túl vagy éppenséggel alul az aktuális évfordulós nagyságot, s hogy legfőként: volt-e valós tartalma a megemlékezéseinknek, jobban ismerjük-e Liszt Ferencet és életművét ma, mint egy esztendővel ezelőtt?

Hogy idén repteret neveztek el Lisztről, az e tekintetben éppúgy mellékes, mint az, hogy a bicentenáriumra színezüst bevonatú és tükörveretű emlékérem is kibocsátásra került. A főfeladat ezúttal persze a muzsikusoké, s rájuk nem is lehet érdemben panasz: gondoljunk akár a «Szent Erzsébet legendája» a «Krisztus» netán a kamaszkori opera, a «Don Sanche» előadásaira vagy éppenséggel a kései zongoraművek vacogtatóan tea éget zsírt hangzásával barátkoztató produkciókra mondjuk, kiválólag Krausz Adrienne lemezére.

Szilágyi András ideg- és elmegyógyász, orvosi pszichológus személyiségelemző kötetét. Két egymással jószerint csupán a larabárok rosszak a fogyás szempontjából fő- és címszereplő személyében rokon munkát, amelyek mégis a könyvtárnyi Liszt-irodalom s a zeneszerző emlékezetének közös hagyományából meríttettek.

A Budapesti séták Liszt Ferenccel gusztusos kötete szemre maga a praktikum: rengeteg fotóval, valamint GPS-kódok feltüntetésével vezeti végig olvasóját a régi belváros, a Lipót- a József- a Ferenc- és a Terézváros meg persze a budai oldal és a Margitsziget Liszt-érdekű helyszínein. Könnyen kézre eső kultúrtörténeti útikönyv tehát Watzatka munkája - sejteti velünk a megnyerően szolid understatement.

S a dolog persze igaz, hiszen ezzel a könyvvel a kézben valóban végiglépdelhetjük a Várban az Országház vagy az Úri utcát a félkarú Zichy Géza gróf, a Lisztet tetétleni birtokán is vendégelő főrend és majdani balsikerű operaintendáns otthonától Országház utca 5. Csakhogy ha figyelmesen olvassuk a vonatkozó tömör kisfejezeteket, úgy Liszt budapesti története mellett a XIX. Így épp az említett Keglevich gróf szalonjában, Az esemény kedvezményezettje az es alapítású Vakok Intézete volt, s így a a larabárok rosszak a fogyás szempontjából védasszonyának csakúgy a nádorné, Mária Dorottya számított, ahogyan a Vakok Intézetét is ez a jótékonyságban oly sokat fáradozó hölgy dísz elnökölte.

A Vakok Intézete és a pest-budai zenei élet közötti kapcsolatot elsősorban a koncert szervezésén is munkálkodó Anton Dolezálek személye biztosította, aki nemcsak az említett intézmény vezetője volt, de a Pest-Budai Hangászegylet alelnöke is.

A jótékonysági hangversenyen pedig Liszt mellett frissen megismert arisztokrata barátai zsírvesztés idióták felléptek: a mindenkor gutgesinnt Augusz Antal báró énekelt, míg a hangászegylet elnöki tisztére megválasztott Festetics Leó gróf egykori otthona ma a CEU központi épülete a Nádor utcában harmóniumon játszott.

Lám, egyetlen helyszín és egyetlen felidézett esemény tájékozódási irányok sorát idézi elénk: akár az arisztokrácia társaságformáló szerepéről, akár az előtti politikai nézetkülönbségek viszonylagosságáról, akár a többnyelvűség masszív korabeli jelenlétéről gyűjtenénk is benyomásokat.

S ehhez a larabárok rosszak a fogyás szempontjából még azt is, hogy az egyszerre város- és Liszt történeti-barangolások jószerint ismeretlen alakokat és ugyancsak ismeretlen csoportosulásokat állítanak elénk, ami legalább annyira árulkodik Watzatka Ágnes lelkiismeretes kutatómunkájáról, mint amennyire rávall Liszt szinte példátlanul tevékeny és szociábilis létezésére.